„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája…” 2 Timótheus 4:6-8
Néhányan tudtuk, hogy be fog következni, az eszünk felfogta, a szívünk nem érti.
A TANÁR, aki a diákok kéréseit mindig saját problémája elé helyezte, aki számára a tanítás fontosabb volt bárminél, aki mindenki ügyes-bajos dolgát a szívén viselte. Tanított, nevelt, versenyre készített, táboroztatott. Osztályfőnökként szinte saját gyermekeiként tekintett diákjaira…
A KOLLÉGA, aki a többiekért mindent megtett, aki számára nem volt lehetetlen vagy teljesíthetetlen kérés, aki kiállt a saját és mások igaza mellett is, még akkor is, ha néha emiatt nehéz helyzetbe került…
A BARÁT, aki mindig önzetlenül segített, aki valódi barátként azt is őszintén megmondta, amit rossznak gondolt, aki mindig talált időt, ha a barátairól volt szó…
A FELESÉG, az ANYA, a TESTVÉR, a ROKON…
Hihetetlen űrt hagyott maga után…
Még nem tudjuk felfogni a kegyetlen mondatot: ÁDÁM KLÁRA – ÉLT 54 ÉVET.
