A Százszorszép Száztagú Palóc Gyermek- és Ifjúsági Dalkör Erdélyi útja
2017. június 1-5.
Június elsején, hajnali 4 órakor indultunk Balassagyarmatról a 100 tagú Palóc Dalkör mintegy 50 tagjával Lévárdi Beáta énektanárnő, karnagy vezetésével.
Első állomásunk Nagyvárad volt, ahol megtekintettük az olasz Giovanni Battiott Ricca tervezte barokk stílusú püspöki székesegyházat és a Hillebrandt tervezte késő barokk püspöki palotát. A templomban elénekeltük az Ároni áldást. Megtekintettük a 19. században készült Szent László hermáját ( a szent király ereklyéjét, ami a Győri Hermában őrzött koponyacsontjából lepattintott darab). Megcsodáltuk a székesegyház előtt álló Szent László szobrot. Idén Szent László éve is van, ezért emlékeztünk rá kirándulásunk során.
Utunkat a Sebes-Körös völgyében haladva a Király-hágó felé vettük. Csodálatos látvány tárult elénk, a Sebes-Körös völgye fölött elhelyezkedő Király-hágó (582 m), mely a történelmi Erdély egyik nyugati kapuja. A következő állomás a Tordai-hasadék volt. Először megcsodáltuk az Erdélyi-középegység délkeleti részét képező Torockói-hegység legismertebb, a mészkővonulat emelkedésében egy időben mélyült szurdokvölgyét, a Tordai-hasadékot. A hasadékban tett barangolásunk, túrázásunk során függőhidakon keltünk át és kisebb barlangokat fedeztünk fel. Későn este érkeztünk szálláshelyünkre, Csíkcsicsóra, ahol a szállásadóink finom, házias, székely vacsorával vártak minket.
Erdélyi utunk második napján, reggeli után, már korán busszal elindultunk a Madarasi-Hargitára. Gyalogosan megtett, 5 órán át tartó 10 kilométeres túránk végén nagy örömmel tekintettük meg a Madarasi Menedékházat, ahol egy kicsit megpihentünk, és jóízűen fogyasztottuk el a finom ebédet. A rövid pihenő után, mintegy fél óra alatt gyalogosan feljutottunk a Hargita legmagasabb pontjára, az 1801 méteres Madarasi- Hargitára. Az elénk táruló csodálatos természeti látvány mindent felülmúlt, feledtette minden fáradságunkat. A turul-madár megtekintése és a több száz magyar ember által állított kopjafa látványa igazán mély érzéseket keltett bennünk. Úgy döntöttünk, hogy mi is állítunk jelképesen egy faragott botból készült kopjafát, melyre rovásírással ráírtuk a Százszorszép Száztagú Palóc Dalkör nevét. Elhatároztuk, hogy jövőre visszatérünk e helyszínre és a faragott bot helyére egy míves, faragott kopjafát fogunk helyezni. A menedékházhoz visszatérve úgy gondoltuk, hogy a hegyről lefelé vezető utat már kis teherautókkal tesszük meg. Este érkeztünk a szálláshelyeinkre, ahol már finom, meleg ételekkel fogadtak minket szállásadóink. Este, vacsora után, tábortűz mellett tartottuk kóruspróbánkat a házigazdákkal közösen, melyet gitárral kísértünk.
Utazásunk harmadik napján a Pünkösdi Csíksomlyói Búcsún vettünk részt, mely a székelyföldi székely és a moldvai csángó magyar katolikus hívek legismertebb búcsúhelye a Kárpátok és a Kárpát-medence térségében. Korán reggel busszal indultunk, de Csíksomlyó határától gyalogosan vezetett zarándoklásunk a Csíksomlyói Kegytemplomhoz. A mai kéttornyú barokk templomban megtekintettük a 227 méter magas fából faragott csodatevő Mária-szobrot is. A templom előtt, a kézzel hímzett, palóc ingekben lévő dalkörünk tagjai Lévárdi Beáta tanárnő vezetésével a Palóc Himnuszt és a Szép, vagy gyönyörű vagy Magyarország című dalokat elénekelve nagy tetszést aratott az arra látogatók örömére. Több tévés társaság és internet televízió is felvételt készített fellépéseinkről.
A kirakodóvásárban örömünkre találkozhattunk az erdélyi utazásunkat támogató Vesztegrám Miklós tárogatóművésszel is, akinek hangszerjátékával közösen erdélyi népdalokat énekeltünk.
Leírhatatlan élményt volt számunkra, amikor a többezres tömeggel együtt, Balassagyarmat zászlóját lobogtatva, palóc népdalokat énekelve, gyalogosan feljutottunk a Hármas-hegy tetejére, a Szentmise helyszínére. A hegy oldaláról láthattuk és hallgathattuk végig a 450. évfordulóját ünneplő Búcsú közös imádságát. A Szentmisét követően felmentünk a színpadra és egy 10-15 perces bemutatót, kóruselőadást tartottunk az érdeklődőknek. Megcsodáltuk a hegy tetején a sámán dobosokat is. A Hármas-hegyről visszatérve a falu hősi emlékművénél, a Mátyás király huszárezreddel adtunk egy közös koncertet. Majd busszal folytattuk az utunkat Szentegyházára, Erdély legmagasabban fekvő falujába.
Este Szentegyházán egy csodás hangversenyen vehettünk részt, melyet a faluban működő Szentegyházi Gyermekfilharmónia és 100 tagú énekara adott Haáz Sándor karnagy vezényletével. A kórus magyar és külföldi népdalokat szólaltatott meg kitűnő előadásban és nagy sikerrel. A kórus tagjaival való személyes találkozás és közös éneklés nagy élményt adott nekünk, hiszen a mi dalkörünk is e kórus mintájára alakult meg egy évvel ezelőtt.
Június 4-én újabb élmények vártak ránk. Megálltunk Madéfalván, ahol megtekintettük a madéfalvi emlékművet, az 1764-es vérengzés áldozatainak emlékére 1905-ben állított Siculicidium emlékhelyet. Ezután utunkat Csíkrákoson, Csíkmadarason, Csíkkarcfalván és Marosfőn falukon keresztül folytattuk, ahol nagyon sok népdalt gyűjtött Bartók és Kodály. Majd megtekintettük Gyegyószentmiklóst, a Gyergyói-medence 800-820 méter magasságban elhelyezkedő legnagyobb települését. Megcsodáltuk az 1748-ban várfallal körülvett örmény katolikus templomot és a templomkertben őrzött örmény feliratú sírköveket. A templomban nagy áhítattal hallgattuk meg egy helybeli kórus pünkösdi hangversenyét.
Ezután a Gyilkos-tóhoz vezetett az utunk. Buszunk felkapaszkodott a meredek útkanyarulatokon keresztül a Gyergyói-havasokba, az 1256 m magasságban elhelyezkedő Pongrácz-tetőre. A hegy tetejéről pompás kilátás nyílt a Maros és az Aranyos-közötti Gyergyói-medencére és a Görgényi- havasokra. E hegytetőn álltunk meg és a Nemzeti Összefogás Napja alkalmából pontban délben (25 fős magyar íjász egyesülettel közösen) saját íjainkkal több száz nyilat lőttünk ki. Majd csapatunk egyik részvevője, a Baranta egyesület tagja ostorbemutatót tartott a közben összegyűlt népes iskolás tömeg örömére. Délután értünk az 1838 nyarán, a Békás-patak völgyében keletkezett Gyilkos-tóhoz. Érdekes volt megfigyelni, hogy a nagy esőzések hatására a Gyilkos-kő északnyugati lejtőjén felhalmozódott törmelékanyag lecsúszott-omlott, és elzárta a Békás völgyét. A több mint 10000 m kiterjedésű tó vizéből kiálló fenyőcsonkok a völgyet borító fenyőerdő maradványai.
Később utunkat a Békás-szoros felé vettük, mely a Kárpátok legismertebb és legszebb szurdokvölgye. A Békás-szoroshoz vezető út egy részét busszal, másik részét túrázva tettük meg. Útközben megtekintettük az Oltár-követ (1154 m), a Békás-szoros legszebb sziklaformáját is, mely 350 m-rel magasodik a patak völgye fölé. Az 5 km hosszú szoros három részének megtekintése: a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka csodás élményt nyújtott számunkra. Az utolsó 1,5 km-es szakaszon a mészkőfalak 250-300 m magasra is a patak fölé emelkedtek.
Túránk végén bár fáradtan, de élményekkel gazdagodva tértünk haza Csíkcsicsóra.
Utolsó nap, június 5-én hazafelé meglátogattuk a szentegyházi különleges, egy csűrben kialakított kalandparkot, ahol népi, egyedi játékokkal, pályák teljesítésével megízlelhettük a játék igaz örömét.
Hazafelé még egy rövid időre megálltunk a parajdi sóbányánál, ahonnan még 12 óráig tartott az út hazáig. Éjfélre érkeztünk haza, Balassagyarmatra.
Fáradtan, de nagyon sok emlékkel és szeretettel érkeztünk haza. Boldogok vagyunk, hiszen ez az út nemcsak a dalkör közös énekléseiről, a túrázások során bizonyított bátorságról, a kitartásról, hanem őseink megismeréséről, a székely dalkörrel történő barátságkötésről és közösségünk egységgé formálódásáról is szólt.
Balassagyarmat, 2017. június 15.
Error: the communication with Picasa Web Albums didn’t go as expected. Here’s what Picasa Web Albums said:
404. That’s an error.
The requested URL /data/feed/api/user/112286998502362611138/album/6434820696402549185?kind=photo was not found on this server. That’s all we know.