A győri Kazinczy Ferenc Gimnázium 2025. április 11-től 13-ig 59. alkalommal rendezte meg a Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd verseny Kárpát-medencei döntőjét, amelyen Kazsimérszky Panni, a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium 10. a osztályos tanulója teljesítményével kiérdemelte az Anyanyelvápolók Szövetségének különdíját.

Gratulálunk Panninak és felkészítő tanárának, Horváth Anita tanárnőnek!

A 2024-25-ös tanévben is megvalósult  a  Határtalanul ! program keretében meghirdetett pályázat, melyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogat a  Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának megbízásából .

A pályázati kiírás célja a  Magyarország határain kívül élő magyarság kultúrájának, szűkebb pátriájának  megismerése, amely erősíti  a nemzettudatot, a nemzeti összetartozás érzését.

Április 1-től 6-ig a Balassi Bálint Gimnázium 7.A osztálya Erdélyben járt Szabó Andrea osztályfőnök, valamint Mészáros Adrienn és Pénzes Attila tanárok kíséretében.

Hajnali fél ötkor indultak a nagy útra emeletes buszon a Szabó Lőrinc Általános Iskola két osztályával együtt, s többszöri megállás után , mintegy 600 kilométeres utazást követően  az első megálló Bánffyhunyadon volt, ahol meglátogatták a lenyűgöző református templomot. A román kori eredetű, gótikus elemeket is őrző, kazettás mennyezetű, varrottasokkal díszített  erődtemplom egyszerűségével és monumentalitásával  ragadta meg a tanulókat. A templomról Jakab Mihály Gyula parókus lelkipásztor tartott előadást a tanulóknak, akik koraeste elfoglalhatták szállásukat a korondi Evelyn Panzióban.

A település a Sóvidék része Székelyföldön, Hargita megyében, gazdag kulturális hagyományokkal, népművészettel és természeti szépségekkel.  Leginkább népi kerámiaművészetéről ismert: a helyi mesterek évszázadok óta kézzel készítik és díszítik a korondi kerámiát, amely különleges motívumairól és színezéséről híres.  A diákok mind az öt nap folyamán megcsodálhatták a helyi kézműves boltokat, s bizony ajándéktömegekkel megpakolva tértek haza. Már az első este részesei lehettek a legendás székely vendégszeretetnek: bőséges kétfogásos meleg vacsora várta őket, s a pompás reggeli után úticsomaggal ellátva indulhattak neki a második napnak.

A Békás-szoros és a Gyilkos-tó Erdély egyik leglátványosabb természeti csodája. A szoroson áthaladva lenyűgöző sziklafalak között haladtak a diákok, majd a tó partján megpihentek.

A Gyilkos-tó 1837-ben keletkezett egy földcsuszamlás következtében, amikor egy hatalmas földtömeg lezúdult a hegyoldalról, elzárva a Vereskő-patak völgyét. Az így keletkezett természetes gát mögött feltöltődött a víz, elárasztva az erdőt. A vízből ma is kiállnak az egykori fenyőerdő megkövült, csupasz fatörzsei, ami kissé hátborzongatóvá és egyedivé teszi a tájat.
A Szováta városában található Medve-tó a világ legnagyobb heliotermikus (napfény által melegített) sós tava. Nevét jellegzetes, medveformára emlékeztető alakjáról kapta. A tó 1875-ben keletkezett egy földcsuszamlás következtében. Sóval telített vize gyógyhatású.  A Vörös-tó  tömény sóval teli, a közvetlen szomszédságában lévő Zöld-tó viszont édesvízű. A túra sok-sok csúszkálással,  domboldalról való leereszkedéssel telt és még sót is ízleltek a fiatalok.

A harmadik nap igencsak sűrűnek bizonyult.  Székelyderzs felé vette az irányt az osztály, ahol a UNESCO világörökségi listáján is szereplő unitárius vártemplom várt rá. A freskók, a védőfalak és a különleges székely építészeti stílus lenyűgözött mindenkit. Fehéregyházán Petőfi emléke előtt tiszteleghettek a 7. A-sok. Héjjasfalva és Fehéregyháza között látták a költőt utoljára élve 1849. július 31-én, nem messze Segesvártól.

Az emlékház mellett egy emlékmű is áll, amely Petőfi eltűnésének, hősi halálának állít emléket. A közelben található a híres Petőfi-fa, amelyről a helyiek úgy tartják, hogy a költő utoljára pihent meg alatta a csata előtt. Emellett egy kopjafa-parkot is kialakítottak, ahol a szabadságharc hősei előtt tisztelegnek. Petőfi szobrát egy érdekes előadás után a 7.A   képviseletében Sándor Dávid koszorúzta meg a Szabó Lőrinc Általános Iskola diákjaival együtt.

A Kőrispataki szalmakalap múzeum vidámabb hangulatot hozott: érdekes volt látni, hogy a hagyományos szalmakalap-készítés miként él tovább a mai napig. Szőcs Lajos, a múzeum alapítója kedvesen, gitárral a kezében fogadta a tanulókat, akiket meg is énekeltetett, majd megmutatta a kalapfonás egyes lépéseit is. A malomban a diákok sok mindent megtudhattak a gabonaőrlés rejtelmeiről, majd a helyi művelődési házban nagy kedvvel ismerkedtek meg a szalmafonással- s még a fiúk kezei közük is szép alkotások kerültek ki. Ezt követően Bözödújfaluba utazott az osztály, ahol megrendülve nézte meg a víz alatt nyugvó falu emlékhelyét. A mesterséges tó és a vízből kiemelkedő templomtorony hűen őrzi egy eltűnt közösség emlékét. A hely mély érzelmi hatást gyakorolt mindenkire.

A negyedik napon Csíkszentsimonban a tanulók meglátogatták a Csíki Chips és Sörgyárat, ahol betekintést nyertek a  chipsgyártás folyamatába. Természetesen egy kis  Csíki chips ajándék is része volt az élménynek, amit mindenki örömmel fogadott.

Csíksomlyón az osztály rövid zarándoklatot tett a  csíksomlyói Szűzanya-szoborral díszített ferences kegytemplomhoz, amely a katolikus hívők fontos zarándokhelye. A hely nemcsak vallási, hanem nemzeti összetartozást erősítő szerepet is betölt a magyar közösségek körében. A hely szellemisége, nyugalma különleges lelki élményt adott.

A következő állomás Tamási Áron szülőháza volt Farkaslakán. Az emlékházban- Hadnagy Júlia népművelő segítségével- betekintést nyertek a fiatalok az író életébe, munkásságába, és személyes tárgyait is megtekinthették. Itt mélyebben megértették, mit jelentett számára a székely identitás, amely sírjának feliratában is érvényesül.

Korondon egy parádés folklór-est következett: a 6000 lelkes település felvillantotta, mire képes a szorgalom, a kitartás. Három kitűnő fúvószenekaruk közül az ifjúsági mutatkozott be, majd népdalok és néptánc következett székely viseletben, s az osztály három bátor fiútanulója a színpadon a csárdás lépéseit is kipróbálta, nem kis derültséget keltve.

 Másnap a diákok elsőként egy helyi taplászműhelybe mentek, ahol megtapasztalták, hogyan készítenek a taplógombából különböző használati- és dísztárgyakat. Ez az ősi mesterség ma már igazi kuriózum. Heten foglalkoznak már csak vele Korondon. E mesterség jól példázza a székely leleményességet. Nem kis bátorságot és kitartást jelent az erdőben a taplót felkutatni, sokan életüket vesztették e tevékenység közben a medvetámadások miatt.

  Egy korondi szövőnő a  tradicionális székely szövés fortélyait mutatta meg. A kézzel szőtt terítők, kendők szépsége és a mögöttük rejlő munka mindenkit lenyűgözött, s az is megrendítő volt, hogy öt generáció asszonyai ültek eddig ugyanannál a szövőszéknél.

Az ebéd a helyi szörp- és lekvárkészítő manufaktúra jóvoltából házikenyér, sajt, lekvár, vaj, zsír, lilahagyma volt, majd Farkaslakán a kürtöskalács készítésében is részt vettek az osztály tagjai és természetesen örömmel fogyasztották.

A diákok a parajdi sóval is megismerkedtek, mely egy különleges, természetes só, amelyet évszázadok óta használnak nemcsak étkezési, hanem gyógyászati célokra is. Mindenki kapott egy kiló sót és vásárolhatott is a különleges sókészítményekből.

Az utolsó nap estéjén kicsit komorabbra fordult az idő, s az osztály legnagyobb meglepetésére havas táj fogadott reggel mindenkit.

Marosvásárhely és Nagyvárad érintésével 665 kilométer megtétele után élményekkel és ajándékokkal teli diákok érkeztek meg a palóc fővárosba.

Egy biztos: időtálló emlékek lesznek tarsolyukban: gyönyörű tájakról, csodálatos mesterségekről, s  egy viszontagságos történelmű, de megmaradó, egymásba kapaszkodó közösségről.