Beszámoló

Magyar történelmi és kulturális kincsek nyomában, Szlovéniában és Horvátországban

2023.05.09. – 2023.05.12.

Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2022/1-000647

Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium

Összeállította: Várkonyi-Kanyó Rita

A Határtalanul Program keretében négy felejthetetlen napot töltöttünk az osztályommal Szlovéniában és Horvátországban. A Határtalanul Program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. A program segítségével magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról. Köszönet Mogyorósi Attila intézményvezető úrnak, aki támogatott, hogy az utazásunk megvalósulhasson, valamint Jónás Attilánénak, a Balassagyarmati Tankerületi Központ pályázati referensének, aki mindig készségesen segített a pályázat kapcsán felmerült kérdéseknél.

A kirándulás előtt az osztály tanulói otthon felkészültek egy-egy a programtervezetben szereplő városról, nevezetességről, és osztályfőnöki óra keretében kiselőadást tartottak róla.

Az úgynevezett érettségi szünetben indultunk útra. 2023. május 9-én reggel mindenki izgatottan szállt a buszra. Az iskolai egyenpólónkat viseltük, hogy az összetartozásunkat ezzel is hangsúlyozzuk. Az Ipoly Trans kényelmes buszával utaztunk, amit a mindig vidám Röffler Antal (Anti bácsi) vezetett.

Három kolléganőm kísért el minket a kirándulásra, akik rengeteget segítettek az út során. Hálásan köszönöm Balog Éva, Gombolai Dorina és Hugyecz Tiborné kolléganőim áldozatos munkáját!

Budapesten a Keleti Pályaudvarnál vettük fel a Békéscsabáról érkező idegenvezetőnket, Zahorán Hildát, aki (ahogy ő szokta mondani) kezébe vette a karmesteri pálcát és bevezetett minket Szlovénia és Horvátország magyar kulturális és történelmi kincsei világába. Mind a buszon, mind a nevezetességeknél rengeteg érdekességet mesélt nekünk, többször elismételte, hogy mit fogunk megtekinteni, illetve, hogy mi az, amit már láttunk, hogy még jobban rögzüljön a diákokban.

Első állomásunk Lendva volt, a szlovéniai magyarság szellemi központja. Megismerkedtünk a 820 éves város magyar értékeivel.

Felmentünk a Bánffy-Esterházy kastélyhoz. Itt megtekintettük Lendva híres szülötte, Zala György alkotásainak miniatűr másait bemutató kiállítást. Zala György többek között a Hősök tere és az aradi Szabadság-szobor alkotója.

A belváros további érdekessége a barokk Szent Katalin plébániatemplom a Szent István szoborral és a Makovetz Imre által épített kultúrpalota.

Felkapaszkodtunk a lendvai szőlőhegyre, és felkerestük a Szentháromság kápolnát, ahol Hadik Mihály törökverő hadvezér van eltemetve. A kápolnában a lendvai származású Marika néni tartott nekünk előadást. A hegyről csodálatos kilátás nyílt a környékre.

Utunkat a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetben folytattuk. A gyerekek, akik közül többen a Száztagú Százszorszép Palóc Gyermekdalkör tagjai, elénekelték a Csík zenekar Hazám, hazám című dalát, amit Lévárdi Beáta kolléganőm tanított be nekik.

Ezután következett a diákok által várva-várt program: Közép-Európa legnagyobb orchidea farmjára látogattunk, a Dobronak határában megépült Trópusi kertbe, ahol többek között banánfával, kakaó- és kávécserjével, és megannyi szebbnél szebb trópusi növénnyel ismerkedtünk meg. A látvány mindenkit lenyűgözött.

A nap utolsó programja is felemelő volt. Dobronak település határában található egy energiapark, ahol különböző szervi bajokat lehet orvosolni. Itt tettünk egy rövid sétát, majd felmentünk az erdőben megbújó Szent Vid kápolnához és az alatta lévő Szent Vid forráshoz. Itt mindenki vett magához egy kis friss forrásvizet.

A nap végén visszamentünk Magyarországra, Csesztregre, ahol Gazdag Viktor, a Tölgyfaliget Szabadidőpark vezetője szeretettel várt minket. A gyerekeknek nagyon tetszett a szálláshely, hiszen kedvükre focizhattak, sétálhattak a tó körül és a tó körüli tanösvényen megismerhették a területre jellemző élővilágot, természeti kincseket. A tartalmas és finom vacsora után a foci szerelmesei meccset néztek. Mi tanárok és jó pár diák kártyázni kezdtünk. Egyre több gyerek csatlakozott hozzánk. A jókedvé és a nevetésé volt a főszerep.

A második napon a bőséges reggeli után Horvátországba utaztunk. Ezen a napon a horvát fővárost fedeztük fel.

Először a Jellasics-térre érkeztünk, ahol megtekintettük a Jellasics lovas szobrot.

A dombon felsétálva az öreg kapun át a Szent Márk-térre értünk.

Itt található a horvát Szábor, vagyis az országgyűlés, amely a Szent Márk templomra néz, amelyen Horvátország és Zágráb címerét Zsolnai cserépből rakták ki. Sajnos nem tudtunk bemenni a templomba, mert pár éve földrengés rongálta meg, és még azóta nem látogatható.

Ezután szabadprogram következett, ahol mindenki kedvére vásárolhatott szuvenírt az otthonmaradt szeretteinek.

Mivel a horvát fiatalok kedvelt találkozópontja a Jellasics szobor, így mi is ott találkoztunk és folytattuk a városnézést. Zágráb makettjén beazonosítottuk a már megtekintett nevezetességeket.

Kívülről megtekintettük a Káptalandombon emelt gyönyörű gótikus székesegyházat, ami sajnos szintén le van zárva.

A következő programunknak a zágrábi Liszt Ferenc Intézet adott otthont. Hergovich Katalin, kulturális asszisztens segítségével megismerkedtünk az intézet munkájával, hogy hogyan népszerűsítik a magyarságot és népünk kultúráját Horvátországban és szerte a világban.

Bár egész nap borult volt az ég Zábrábban, de városnézésünk alatt nem esett az eső. A buszra szállva azonban elkezdett szemeregni és a tengerpart felé tartva egyre több csapadékkal találkoztunk.

Estére értünk a Crikvenicaban lévő tengerparti szállásunkra. Elfoglaltuk a szobáinkat és vacsorázni mentünk a pár méterrel arrébb lévő étterembe.

Ezután esti sétára indultunk és bevásároltunk egy szupermarketben.

A szálláson újra előkerült a kártyapakli, valamint ország-várost is játszottunk a gyerekekkel. Bár esett az eső, de a jókedv töretlen volt.

A harmadik napot a tenger környékén töltöttük. A kiadós reggeli után hajókirándulásra indultunk. Szerencsére mire a kikötőbe értünk, elcsendesedett az eső. A másfél órás hajózás mindenkinek nagy élményt jelentett. Láttuk a Krk-sziget hídját, Kraljevica városát, a Zrínyi-Frangepán kastélyt és az Omišalj-öblöt. A hajón rengeteg képet készítettünk, üdítőt ittunk, zenét hallgattunk és csodáltuk a meseszép tájat.

A hajózás után az idő egészen kiderült. A kikötőben volt először alkalmunk közvetlenül kapcsolatba kerülni a tengerrel.

Ezután a Fiuméhez tartozó Tersattoba látogattunk. A Tersattoi Mária búcsújáró templom kápolnája magyar hadihajók emlékét őrzi.

Megtekintettük II. János Pál pápa szobrát is.

 

Ezt követően felsétálunk Tersatto várába, amelyet a Frangepánok építettek a 13. században. Innen gyönyörű kilátás nyílik Fiume városára.

 

Ezután felkerestük Fiume belvárosában a Baross emléktáblát.

Majd megismerkedtünk a történelmi belvárossal és a korzón található Óratoronnyal. Meglátogattuk a magyar időben épült piacot, a színházat, és egyéb fontos épületeket.

 

A szabadprogram után Abbáziába látogattunk. Abbázia minden villájához gazdag, sokszor nemesi származású magyar családok története fűződik. Sétálunk a tengerparton és felkerestük a Hotel Palace Bellevue-t, amely Markusovszky Lajos 1848-49-es tábori főorvos utolsó lakhelye volt. Emlékét tábla őrzi a szálloda falán.

Szinte egész nap esett az eső, de mégis nagyon élveztük a tengerparton töltött időt.

Vacsora után lementünk a közvelenül a szállásunknál lévő tengerpartra. Voltak jó páran, akik lábbal belementek a tengerbe.

 

 

 

Az esti pancsolás után folytatódott a kártyajáték a szálláson.

 

A negyedik reggelen korán keltünk, hiszen nagyon hosszú út állt előttünk. 8 órakor már a buszon ültünk és Csáktornya felé haladtunk. Ott található a Zrínyiek sasfészke. Vára ma a Muraközi Múzeum otthona. Tettünk egy sétát a csáktornyai várnál.

Elsétáltunk a Szent Jeromos szlavóniai származás szentünk szobrához, a Zrínyi fához, Zrínyi teljes alakos szobrához, a honvédő háború áldozatainak emlékművéhez és a turulmadaras központi emlékoszlophoz.

A várnál lévő gyönyörű parkban erőt gyűjtöttünk a még előttünk lévő úthoz.

Budapesten búcsút vettünk az idegenvezetőnktől és gondolatban már félig otthon voltunk.

Nem sokkal 19 óra után érkeztünk Balassagyarmatra, ahol szeretteink már vártak minket.

Az osztálykirándulás nagy jelentőségű egy osztály életében, a kirándulás felszabadult légköre közösségépítő hatású. Lehetőséget ad arra, hogy a tanulók még inkább megismerjék egymást, segít a baráti kapcsolatok elmélyítésében, és sok-sok  élménnyel gazdagíthatja az iskolai éveket. Így volt ez a mi esetünkben is. Mindemellett rengeteg történelmi és kulturális kincset fedeztünk fel Szlovéniában és Horvátországban.

Köszönjük szépen, hogy lehetőséget kaptunk a Határtalanul Program keretében megvalósítani ezt a kirándulást. Rengeteg sok szép élménnyel tértünk haza.